
Valamiért nekem mindig az október az év legsűrűbb hónapja, idén sincs ez másként. Tegnap ráadásul – itt, New Yorkban – leesett az első hó is. Sajnos.
Ami a publikációkat illeti, két-két vers jelent meg az ÉS-ben és a Jelenkorban, illetve fordítások az Új Forrásban és a Műútban. Előbbiben John Ashbery, utóbbiban Hart Crane néhány verse (az Új Forrás száma egyelőre még nincs fent a – megújult – honlapjukon).
Közben a román Poesis Internationalban lejött néhány versem magyarul és román nyelven (Andrei Dósa fordításában).
Alább az egyik Jelenkorbeli vers olvasható, ami egyben a hamarosan megjelenő új kötet címadó darabja is:
A felesleges part
Fogalmazhatnánk úgy is: olyan a vers, akár a phaiákok
hajója, amelyről azt meséli Homérosz, hogy kormányos
híján is nyílegyenesen befut a kikötőbe.
Gottfried Benn (ford. Kurdi Imre)
Chris Burden: Ghost Ship, Fair Isle – Newcastle-upon-Tyne, 2005
Mintha az egyensúly lassú
megvonására épülne a folyamat,
óvatosan torlódnak fel
a rétegek, míg egy legénység
nélküli hajó halad át a horizonton,
mégsem egészen üres,
de amit visz, az ebből a pontból
nem belátható.
A törékenység leplezése
és láthatóvá tétele közötti résbe
mi más futhatna be, nem tudod.
Csak állsz, egy távoli,
felesleges parton,
a hallgatás lágyabb részei
lecsüngenek köréd,
és legbelül az ismerős semmi,
de mégis, mintha pengne.
Háromszáz mérföldön át
az északi tengeren
kormányos nélkül sem
tévedt el a hajó.
Mit csináltál közben?
Amíg az üres vitorlást tapssal
fogadták a kikötőben,
mire használtad a tenyered?
Becsukott szemmel most is eltévedsz,
hiába tetted meg annyiszor
a pince és a padlás közötti távot.
Egyszerűen nem tudod.
Ha messzeség, akkor inkább,
ami a pásztort elválasztja
a nyájtól, ha közelség,
akkor valami jóval nagyobb.
(a kép Burden Ghost Shipjéről készült)
Címkék:Élet és Irodalom, új forrás, jelenkor, műút, poesis international
Legutóbbi hozzászólások